Iskolák az emberért

Minden szülő életében eljön a pillanat, amikor meg kell választania, hogy gyermekét milyen oktatási intézetbe írassa. A gyereknevelés egyik legnehezebb és legfontosabb kérdése ez. Hiszen nem mindegy, hogy a gyermek milyen képzésben részesül, nem mindegy, hogy az iskola felkészíti-e a nagybetűs életre, nem mindegy, hogy megadja-e a megfelelő tudást ahhoz, hogy gyermekünk kamatoztassa azt további tanulmányi során. Ugyanakkor a szellem nevelése sem elhanyagolható dolog. Lehet, hogy egy iskola megfelelő képzést nyújt, de ez mit sem ér, ha nem törődnek a tanítványok lelkével. Hiszen egy gyermeknek nem csak az eszét, hanem a lelkét is kell ápolni. És itt nem valami elvont dologra kell gondolni. A "jó" lélek, az egészséges lélek fontos ahhoz, hogy valaki normális emberré válhasson. Nézzük egy kicsit konkrétabban ezeket a dolgokat.

Tizenkét évig jártam egyházi iskolába, tehát azt hiszem, hogy hiteles információkkal szolgálhatok a kedves olvasónak. Orosházán nevelkedtem. Szüleim a helyi evangélikus iskolába írattak. Visszaemlékezve az általános iskolai évekre, azt hiszem, hogy egy ember fejlődésében hatalmas állomás az általános iskola első két osztálya. Ugyanis ezen két év alatt lehet a gyermeket leginkább nevelni, ekkor lehet alapvető értékeket adni neki (úgy mint a türelem, rend, fegyelem és a többi..), természetesen ehhez szükséges egy megfelelő, nyugodt és biztos családi háttér, valamint a szülők támogatása. Istennek hála olyan tanáraim voltak ezen két év alatt, akiknek a nevelésének hála sikerült az alapvető tulajdonságokat elsajátítanom. Egyszerűen szólva, ezen két év alatt megneveltek. Ha megengedi a kedves olvasó, nem fejteném ki nagy részletességgel az általános iskolai tapasztalataimat, annyit mondanék, hogy a gimnáziumba -hatosztályos gimnáziumba jelentkeztem ugyanabban az iskolában- megfelelő tudásanyaggal érkeztem. A gimnáziumi évek hamar elszálltak. A képzésről annyit mondanék, hogy mindenki megtalálhatta a magának legjobban tetszőt. Rengeteg jó tanárunk volt. Elmondhatom, hogy minden tárgynak, minden szakon volt legalább egy kitűnő tanár. Ami számomra nagyon fontos volt és szerintem az egyházi iskolákat ez különbözteti meg az állami intézményektől, hogy rengeteg tanárommal mai napig baráti viszonyban vagyok. Nem tudom, hogy a kedves olvasó, hogy van vele, de úgy tudom, hogy nem általános az, hogy a tanárok odafigyelnek a diákra. Nálunk nem az olt, hogy bejött a tanár, leadta az anyagot, majd kiment. Hanem magyarázott. Ha valakinek volt kérdése, válaszolt rá. Ha valaki nem értett valamit, akkor elmondta megint. Ha bárkinek problémája volt, szünetben, vagy tanítás után odamehetett a tanárhoz és megkérdezhette. És nem csak tanulmányi ügyekben lehetett hozzájuk menni. Lehetett tőlük tanácsot kérni. Gyakorlatilag amit az ember el tud képzelni, azt megtették a diákokért. Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert voltak problémák, viták, hiszen csak diák-tanár viszonyokról beszélünk. Az egészből amit ki akartam hozni, az az, hogy véleményem szerint jóval többet kaptam ott, mint bármelyik másik intézményben -akár más városban is-.

Hogy milyen volt a képzés? Én meg voltam vele elégedve. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Programtervező Informatikus hallgatója vagyok. Visszaemlékezve úgy gondolom, hogy aki tanul, az megfelelő képzést kaphat a további életére. Mindemellett életreszóló barátságokat is köthet, ami valljuk meg a mai világban nem túl gyakori.

Sok sikert a továbbiakban és köszönjük, hogy olvasta egyházi iskolák cikkünket.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés